Összes lényeges protokoll

1. TCP/IP (Transmission Control Protocol / Internet Protocol)

A TCP/IP az internethálózat alapvető kommunikációs protokollja, amely két alapvető protokollt ötvöz:

• IP (Internet Protocol): Ez a protokoll felelős a címzésért és az adatcsomagok útvonalának meghatározásáért a hálózaton. Az IP biztosítja, hogy az adatcsomagok elérjék a megfelelő célt, és az adatcsomagokat azonosító címekkel látja el. Az IP három fő verziója létezik: IPv4 (32-bites címek), IPv6 (128-bites címek) és IPv5 (ritkán használt).
• TCP (Transmission Control Protocol): A TCP biztosítja az adatcsomagok megbízható átvitelét. Ellenőrzi, hogy az adatok sértetlenül és a megfelelő sorrendben érkezzenek meg. A kapcsolatorientált protokoll, amely folyamatosan kapcsolatot tart a küldő és a fogadó eszközök között.

Rétegek:

• Az IP az OSI modell hálózati rétegében helyezkedik el.
• A TCP a szállítási rétegben található, és a hibamentes adatátvitelt biztosítja.

2. HTTP / HTTPS (Hypertext Transfer Protocol / Secure)

• HTTP (HyperText Transfer Protocol): Az HTTP szabályozza a weboldalak betöltését és az internetes kommunikációt. Kliens-szerver alapú, amelyet a böngészők a weboldalak letöltésére és megjelenítésére használnak. Az HTTP az alkalmazási rétegben működik az OSI modellben.

• HTTPS (HyperText Transfer Protocol Secure): Az HTTPS az HTTP biztonságos változata, amely SSL/TLS titkosítást alkalmaz az adatátvitel védelme érdekében. A HTTPS biztosítja, hogy a kommunikáció titkosított formában történjen, így védve a felhasználókat a lehallgatástól és az adathalász támadásoktól.

Réteg:

• HTTP/HTTPS az alkalmazási rétegben található.

3. FTP (File Transfer Protocol)

Az FTP fájlok átvitelére szolgál két számítógép között a hálózaton keresztül. Az FTP lehetővé teszi a fájlok gyors és hatékony cseréjét. Két fő módja van:

• FTP (sima FTP): Nyílt kapcsolatot használ, így nem titkosítja az adatokat.
• SFTP (Secure FTP): A SFTP egy biztonságosabb változata, amely titkosítást alkalmaz, így védve az adatátvitelt.

Réteg:

• Az FTP az alkalmazási rétegben található.

4. DNS (Domain Name System)

A DNS az internetes domain neveket és IP-címeket köt össze. Amikor egy felhasználó egy domain nevet ír be a böngészőbe (pl. www.example.com), a DNS az IP-címre fordítja, hogy a böngésző kapcsolatba tudjon lépni a megfelelő szerverrel. A DNS alapvetően egy "telefonkönyv" az internet számára.

Réteg:

• A DNS az alkalmazási rétegben működik.

5. SMTP (Simple Mail Transfer Protocol)

Az SMTP a levelek küldésére használt protokoll. Mivel az SMTP csak a levelek továbbítását végzi, a levelek letöltésére más protokollokat (pl. POP3, IMAP) használnak. Az SMTP általában a levelező szerverek közötti kommunikációban játszik szerepet.

Réteg:

• Az SMTP az alkalmazási rétegben található.

6. POP3 (Post Office Protocol 3) és IMAP (Internet Message Access Protocol)

• POP3: A POP3 egy protokoll, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy letöltsenek e-maileket egy szerverről és azokat lokálisan tárolják. Miután a levelet letöltötték, azt a szerver törli.

• IMAP: Az IMAP egy fejlettebb e-mail protokoll, amely lehetővé teszi az e-mailek szinkronizálását több eszköz között, és az üzeneteket a szerveren tárolja. Ezáltal a felhasználók bármely eszközről hozzáférhetnek a levelezésükhöz.

Réteg:

• Mind a POP3, mind az IMAP az alkalmazási rétegben helyezkednek el.

7. ARP (Address Resolution Protocol)

Az ARP felelős az IP-címek és a MAC-címek közötti leképezésért a helyi hálózatokon. Az ARP segít megtalálni a kívánt eszközt a hálózaton, ha csak az IP-cím ismert. Az ARP egy kérdést küld a helyi hálózatra, és várja a választ, amely tartalmazza az eszköz MAC-címét.

Réteg:

• Az ARP a hálózati réteghez tartozik az OSI modellben.

8. DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol)

A DHCP automatikusan oszt ki IP-címeket a hálózatra csatlakozó eszközöknek, így nem szükséges manuálisan konfigurálni az IP-címeket. Ez jelentősen leegyszerűsíti a hálózatkezelést, és csökkenti a hibalehetőségeket.

Réteg:

• A DHCP a hálózati rétegben található.

9. Telnet / SSH (Secure Shell)

• Telnet: Az egyik legkorábbi távoli elérési protokoll, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy távolról elérjék egy számítógép parancssorát. Azonban nem titkosítja az adatokat, ezért biztonsági kockázatot jelent.

• SSH: Az SSH a Telnet biztonságos változata, amely titkosítja az adatokat, így biztosítva az adatátvitel védelmét a lehallgatás ellen.

Réteg:

• Mindkét protokoll az alkalmazási réteghez tartozik.

10. SNMP (Simple Network Management Protocol)

Az SNMP egy hálózati eszközök (pl. routerek, switch-ek, szerverek) figyelésére és kezelésére szolgáló protokoll. Az SNMP lehetővé teszi a rendszergazdák számára, hogy távolról ellenőrizzék az eszközök állapotát és beállításaikat módosítsák.

Réteg:

• Az SNMP az alkalmazási rétegben található.

11. RDP (Remote Desktop Protocol)

Az RDP lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy távoli hozzáférést nyerjenek egy Windows alapú számítógép grafikus felületéhez. Ez a protokoll az asztali megosztásra és a távoli munkahelyek számára van optimalizálva.

Réteg:

• Az RDP az alkalmazási réteghez tartozik.

12. ICMP (Internet Control Message Protocol)

Az ICMP a hálózati eszközök közötti hibajelzések és diagnosztikai üzenetek továbbítására szolgál. A legismertebb ICMP üzenet a ping, amelyet a hálózati eszközök elérhetőségének tesztelésére használnak.

Réteg:

• Az ICMP a hálózati rétegben található.

13. BGP (Border Gateway Protocol)

A BGP egy dinamikus irányítási protokoll, amelyet az internetszolgáltatók és más nagy hálózati rendszerek használnak az útvonalválasztás szabályozására az internet gerinchálózatain.

Réteg:

• A BGP a hálózati rétegben működik.

14. LDAP (Lightweight Directory Access Protocol)

Az LDAP egy protokoll, amelyet a hálózaton lévő szerverek közötti információk lekérdezésére és kezelésére használnak, tipikusan címjegyzékek (pl. felhasználói információk, hitelesítési adatok) elérésére. Az LDAP nagyon fontos a vállalati környezetekben, mivel lehetővé teszi a felhasználók, csoportok és eszközök központi kezelését.

Réteg:

• Az LDAP az alkalmazási réteghez tartozik.

15. TLS / SSL (Transport Layer Security / Secure Sockets Layer)

• SSL (Secure Sockets Layer): Az SSL egy elavult titkosítási protokoll, amelyet az internetes kommunikáció védelmére használtak. Az SSL célja az adatforgalom titkosítása és az adatok biztonságos átvitele volt.

• TLS (Transport Layer Security): A TLS az SSL továbbfejlesztett és biztonságosabb változata. Az SSL-t már nem használják, és helyette a TLS biztosítja a titkosítást és az adatok védelmét az interneten keresztüli kommunikáció során. A TLS-t alkalmazzák az HTTPS, FTPS, SMTP, IMAP és egyéb protokollok biztonságossá tételére.

Réteg:

• A TLS és SSL a szállítási rétegben helyezkednek el, és biztosítják a biztonságos adatátvitelt.

16. MPLS (Multiprotocol Label Switching)

Az MPLS egy adatforgalom irányítási technológia, amely lehetővé teszi, hogy az adatcsomagokat gyorsabban és hatékonyabban irányítsák a hálózaton. Az MPLS nem az IP-címeket használja az útvonalválasztáshoz, hanem címkéket (labels), amelyek segítenek a csomagok gyorsabb feldolgozásában és átvitelében. Az MPLS elsősorban a nagy teljesítményű hálózati környezetekben, például a szolgáltatói hálózatokban alkalmazott technológia.

Réteg:

• Az MPLS az adatkapcsolati réteghez és a hálózati réteghez is közel áll, de az OSI modellben nem tartozik teljesen egyetlen réteghez.

17. QoS (Quality of Service)

A QoS egy hálózati technológia, amely biztosítja, hogy az adatcsomagok különböző típusai prioritást élvezzenek a hálózaton. A QoS lehetővé teszi, hogy a hálózati adminisztrátorok meghatározzák, mely típusú adatokat kell előnyben részesíteni, például a VoIP hívásokat vagy videóhívásokat a weboldalak letöltéséhez képest. A QoS alkalmazásával optimalizálható a hálózati teljesítmény és a sávszélesség kezelés.

Réteg:

• A QoS a hálózati és az adatkapcsolati rétegekhez tartozik, mivel azok biztosítják az adatcsomagok kezelését és irányítását.

18. RIP (Routing Information Protocol) és OSPF (Open Shortest Path First)

• RIP (Routing Information Protocol): A RIP egy egyszerű, távolság-alapú irányítási protokoll, amelyet az útvonalválasztásra használnak. Az RIP a távolságot (ugyanakkor a hopszámot) mérlegeli az útvonalak kijelölésében. Bár a RIP könnyen konfigurálható, nem igazán skálázható nagy hálózati környezetekben.

• OSPF (Open Shortest Path First): Az OSPF egy fejlettebb, link-alapú irányítási protokoll, amely gyorsabban reagál a hálózati változásokra, és hatékonyabban képes útvonalakat kijelölni, mint a RIP. Az OSPF a leggyakoribb választás nagyobb vállalati vagy ISP hálózatok számára, mivel jobban skálázható és több funkcióval rendelkezik.

Réteg:

• A RIP és az OSPF az OSI hálózati rétegében működnek, és az útvonalválasztási algoritmusok segítségével irányítják az adatforgalmat.

19. NTP (Network Time Protocol)

A NTP célja, hogy a számítógépek és más hálózati eszközök időszinkronizálását biztosítsa. Az NTP segítségével a rendszerek pontos időt szinkronizálnak egy megbízható forrás alapján, például egy atomóra vagy GPS jel segítségével. Az idő szinkronizálásának fontossága különösen fontos az olyan alkalmazásokban, mint a naplózás, tranzakciók, biztonság és más időérzékeny műveletek.

Réteg:

• Az NTP az alkalmazási rétegben található.

20. IS-IS (Intermediate System to Intermediate System)

Az IS-IS egy másik dinamikus irányítási protokoll, amelyet az internet gerinchálózatán és nagyvállalati környezetekben alkalmaznak. Az IS-IS alapvetően hasonló az OSPF-hez, mivel szintén link-alapú, de a hálózati eszközök közötti útvonalválasztás másképp történik.

Réteg:

• Az IS-IS a hálózati rétegben található.

21. VLAN (Virtual Local Area Network)

A VLAN egy olyan hálózati technológia, amely lehetővé teszi, hogy egy fizikai hálózaton belül több virtuális hálózatot hozzunk létre. A VLAN-ok segítenek a hálózati szegmentálásban, a biztonság növelésében és a forgalom optimalizálásában. Mivel a VLAN egy logikai elválasztást jelent a hálózaton, az eszközök a fizikai topológia függetlenül kommunikálhatnak egymással, ha ugyanazon VLAN-on belül találhatók.

Réteg:

• A VLAN az adatkapcsolati rétegben működik, és a kapcsolókat (switches) használja a forgalom irányítására.

22. X.25

Az X.25 egy régebbi, hagyományos adatátviteli protokoll, amelyet a telekommunikációs hálózatokban használnak. Az X.25 egy megbízható adatátviteli szolgáltatást biztosít, amely hibajavítást, adatcsomagok sorba rendezését és visszaigazolást alkalmaz. Bár ma már elavult, sok helyen még mindig megtalálható, különösen régebbi vállalati és telekommunikációs hálózatokban.

Réteg:

• Az X.25 az adatkapcsolati réteghez tartozik.